Az edző olyan, mint egy tanár. Mindíg a hozott játékosanyaggal tud gazdálkodni. Jobb anyag van a keze alatt, mint tavaly. A csapat vergődik. Majdhogynem agonizál. Morális és lelki problémák egész hada súlytja a csapatot, és az sem segít rajtunk, hogy a két sztárunkat visszakaptuk. Edzőként nem állja meg a helyét. Nem tud motiválni, nem tudja felpörgetni a csapatot. Olyan emberek viselik az "A" és a "C" betűt, akiknek vétek volt odaadni. Óriási hiba volt Prongernek adni a C, Robnak adni az A betűt. Emócionálisan gatya az egész gárda. Amikor meccseket nézek, a hányinger kerülget, hogy mennyire szaggatott és esetleges a játékunk. A védők csak egymásra várnak, hogy csináljanak valami, olyanok, mint a a jóllakott óvodások, akik a gyűrűvel a zsebükben hátradőlve korizgatnak és kicsit játszanak. Ez kamu. Ilyen nincs. Néha szentlül meg vagyok győződve arról, hogy egy Bouwmeester vagy egy Campbell sokkal többet ér, mint egy Pronger. Mellesleg szerintem van is benne reáció.